Megközelíthetőség
A község vasúton nem érhető el, mivel a vasútvonal 1977-ben megszűnt. Távolsági autóbusszal, illetve személygépkocsival Szigetvár, illetve Kaposvár felől a 67-es úton Szentlászló községnél lekanyarodva a 66117, számú mellékrendű útra közelíthető meg.

Története
Az Almás-pata neve 1009-ben, a település mai neve 1492-ben szerepel először írott forrásban. A történelem folyamán az alábbi névváltozatokban fordult elő:
1009-1083 – Almas, Almatő, Almady; 1183 – Teustachy Almanu, 1205 – Olma, 1211 – Almam, 1232-1244 – Alma, 1492 – Almamellek, 1714 – Almamellik, 1735-1756 – Mamelek, Mamelik, 1318 – Almamellék.
A község elnevezése arra utal, hogy a falu a ma Almás-nak, de régen Almá-nak is hívott patak mellett fekszik. A településnek nevet adó Almás-patak szerepel Szent István királynak a pécsi püspökséget alapító oklevelében, mely a pécsi és a veszprémi egyházmegye közötti határpatakként jelöli meg.
A török hódoltság alatt valószínűleg folyamatosan lakott hely maradt. 1542-ben 6 és ½ portát írtak össze, 1549-ben 2 portája adózott. 1565-ben 8 magyar családfőt, 1703-ban 10 háztartást tüntettek fel az összeírók.
Adózói a 18. századig magyarok, 1720-ban az összeírt 9 adózóból 2 tót. A 17. század folyamán délszlávok telepedtek meg itt, ezt igazolja 1767-es urbárium, melyben 27 örökös jobbágy szerepel délszláv megjelöléssel. 1775-ben nagyobb német telepesraj érkezett. 1800 körül a lakosság fele magyar és horvát, a másik fele német. A 19. század folyamán a horvátok elmagyarosodtak, a németség aránya emelkedett. Az 1880-as népszámlálásban népességének nagyobbik része német anyanyelvű volt. 1946-ban német lakosait kitelepítették, helyükre Felvidékről érkeztek családok.
A falu egykor a Batthyány, majd a Bideremann család birtokának része volt.
Csak 1950 óta tartozik Baranyához, azt megelőzően Somogy megye részét képezte.
2001-ben a 4433 ha nagyságú településen 500 fő élt 168 lakásban. Népességének 77%-a tartozik valamely egyházhoz, felekezethez (96 % katolikus, 4% református). Lakói között cigány, ukrán és német nemzetiségűek is élnek.
Infrastruktúrája részben kiépített; telefon-, 1955-ben bevezetett villany-. valamint 1981-ben kialakított vezetékes ivóvízhálózattal rendelkezik. 1963-ban történt meg a portalanított bekötőút kiépítése.
A faluban mozgó könyvtár, mobilposta, egy élelmiszer-, egy italbolt működik. Általános iskoláját 180 diák, óvodáját 29 gyermek látogatja. Háziorvos hetente kétszer rendel.
A településen foglalkoznak még növénytermesztéssel, szarvasmarha-tenyésztéssel és szőlőműveléssel.
A faluban közalapítvány működik, melynek célja az általános iskola fejlesztése.
A település jelesebb ünnepe közé tartozik a május hónap első vasárnapján tartott búcsú, valamint az augusztus hónapban megrendezésre kerülő falunap.
Határában elpusztult település: Makófalva

Látnivalók

Szentlászló község felől megközelítve a települést először az Erzsébet-parkhoz juthatunk, melyet még Erzsébet királyné elmékére létesítettek. Az eredetileg ültetett hét mocsári tölgyből (kocsányos tölgy) mára már csak három maradt. Itt került felállításra a Kitelepítettek és Elhurcoltak Emlékműve, melyet 2006-ban készített a község a német kitelepítés 60. évfordulója alkalmából.
A faluban továbbhaladva érünk el a római katolikus templomhoz, melyet 1782-ben szenteltek fel Szent Flórián tiszteletére. (1. kép) Búcsúját május első vasárnapján tartja a közösség.
A templom körül több szobrot, keresztfát, emlékművet is elhelyeztek az idők folyamán, mint pl. a Szent Flórián (2. kép) és Szent Vendel szobor, a klasszicista stílusban készült I. ( 3. kép) valamint II. világháborús emlékű ( 4. kép). Ehhez kapcsolódóan kell megemlíteni az általános iskola mögött fekvő Ligetet, melyet még az első világháború hősi halottainak tiszteletére létesítettek, úgy hogy minden elesett katonának jelképes sírt készítettek és rá fát ültettek.
Továbbhaladva a községben különböző épületeken csodálható meg az egykori sváb lakosság építészetének jellegzetességei. A lakóépületek közül kiemelkedő jelentőséggel bír a műemlék jellegű Németh-féle ház. Ez a település legrégebbi épülete, környékén és kertjében egykor emberi csontvázak kerültek a felszínre, melyből arra lehet következtetni, hogy temető lehetett errefelé.
A falut elhagyva érjük el a vasútállomást, mely még ma is működik. A 600 mm-es nyomtávolságú kisvasutat (5. kép) báró Biedermann Rezső építtette a sasréti, lukafai kitermelt fa, egyéb mezőgazdasági termékek, illetve a németlukafai hamuzsírégető boksa és üveghuta termékei fuvarozására 1901-ben. Az eredeti lóvontatást 1955-ben váltották fel dízelmozdonyok. A kisvasutat 1991 óta már csak személyszállításra használják az Almamellék – Sasrét nyomvonalon.
Az állomásépület 1901-ben épült az állami vasútépítési program keretében vasúti megálló és szolgálati lakás céllal. 1945-ben állami tulajdonba került. Az állomás az 1899-ben épült Szigetvár – Kaposvár vasútvonal része volt, mely 1977. január 1-jén szűnt meg. Itt forgatták 1977-ben a Kihajolni veszélyes című filmet, a pályát csak ezt követően bontották fel. Az épület alsó szintjén 2000-ben megnyitott a Kisvasúti és Erdészeti Múzeum, mely a környék élővilágát és a 20. század elejének erdőgazdálkodását mutatja be.
Itt találjuk még Vanyúr István alkotását is, a Centenáriumi emlékfát, melyet a Mecseki Erdészeti Rt. 2001-ben állított a kisvasút 100. születésnapja alkalmából (6. kép).
Ibafa felé haladva, még az elágazás előtt lekanyarodva juthatunk el a településhez tartozó Zselici horgásztóhoz.

A település híres szülötte Reményi János (1931-1996) karnagy. Iskoláit szülőfalujában, majd Pécsett végezte. 1949-ben érettségizett a Pécsi Állami Líceumban, ezt követően 1951-ben felvételt nyert a budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola karvezető szakára. Friss diplomásként a szolnoki Bartók Béla Zeneiskolához nevezték ki szolfézstanárnak. 1956-tól 1961-ig a miskolci Erkel Ferenc Zeneiskolában tanított szolfézst. 1961-ben nyert kinevezést a miskolci Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskolába, ahol átvette a szakiskola leánykarát. 1977-től főiskolai docens, majd főiskolai tanár. Később az 1961-ben megalakult Rónai Sándor Művelődési Központ Kamarakórusa élére került. Ebből a vegyeskarból alakult meg 1975-ben a híres Bartók kórus, amely több nemzetközi versenyen aratott hatalmas sikert (1974: Arezzo, 1981: Tolos, 1983: Gorizia). 1970-től irányította a 6. számú Általános Iskola ének-zene tagozatának kórusát, mely nemzetközi hírre tett szert (1977-es tamperei, 1983-as corki győzelem). A kórus mellett kinevezést kapott az ELTE Énektanárképző és Karvezető szakára is.
A település iskolájában tanított 1959-1961 között Dr. Lehmann Antal egyetemi docens. 1955-ben a pécsi nagy Lajos Gimnáziumban érettségizett, majd előbb a Pécsi Állami Pedagógiai Főiskola biológia- földrajz, majd a József Attila Tudományegyetem Természettudományi Kara földrajz szakát végezte el. 1970-ben szerezte meg doktori címét, majd 1998-ben PhD. fokozatát. Tanított az almamelléki, majd a mecsekszabolcsi iskolában. 1964-ben a Pécsi Tanárképző Főiskola tanársegéde, majd 1968-ban az MTA Dunántúli Tudományos Intézet tudományos munkatársa lett. 1977 és 1991 között a Janus Pannonius Tudományegyetem egyetemi docense, majd a Dél-dunántúli Természetvédelmi Igazgatóság, illetve a Duna-Dráva Nemzeti Park Igazgatóság igazgatója. 1996-tól 2001-ig a Pécsi tudományegyetem Környezetföldrajzi és Meteorológiai Tanszék egyetemi docense. Munkásságából kiemelkedő a Zselic kutatása, többek között megírta Almamellék község földrajzát és történetét.

1. kép Római katolikus templom

 

2. kép Szent Flórián szobor

3. kép I. világháborús emlékmű

4. kép II. világháborús emlékmű

5. kép Kisvasút

6. kép Centenáriumi emlékfa